EGY ÉV ZERO WASTE

June 23, 2018

Amikor először olvastam Bea Johnsonról, a zero waste-ről, és láttam a befőttesüvegnyi szemetüket, amit 1 év alatt termelnek, az első gondolatom az volt, hogy ez lehetetlen.

 

Azért tegyük fel, hogy mégis lehetséges. Ez esetben minden tiszteletem az Övék, de én ezt nem tudnám csinálni. Szélsőségesnek éreztem egy ilyen fajta életmódot, és visszatartott az a gondolat is, hogy ez biztos túl sok lemondással jár.

 

Meg persze fogalmam sem volt róla, hogy itthon is ennyi lehetősége van az embernek csomagolásmentesen vásárolni, mert egyszerűen nem kerestem.

 

 

 

Most már pont fordítva van. Egyből azt látom meg, ami zero waste.

 

Így visszanézve nem is értem, hogy miért félünk lemondani olyan dolgokról, amik igazából nem tesznek hozzá az életünkhöz. Mint például a chipsről, vagy a cukros üdítőkről, a gyorséttermi kajákról, egy 35. pár cipőről vagy egy újabb olyan ruhadarabról, amiből már van más színben vagy épp fazonban 5 fajta.

 

A fenntartható fogyasztás egy ideje már fontos volt számomra, a szakdolgozatomat is erről írtam. Szelektíven gyűjtöttem a szemetet, odafigyeltem a víz- és elektromos áram fogyasztására, a bevásárlásokhoz egy nagy textil táska mindig volt nálam, az elemeket a megfelelő gyűjtőhelyre dobtam ki, és mindig volt nálam kulacs.

 

Mégsem hagyott nyugodni az a tudat, hogy ezek mellett még sokkal több mindent lehet(ne) tenni. Egyre többet gondoltam a zero waste életmódra, és egyre többet olvastam róla. Végül szinte „észrevétlenül” elindultam a hulladékmentes életmód felé.

 

Elkezdtem feljegyezni, hogy milyen sűrűn visszük le a szemetet, és jobban megfigyeltem, hogy mi is kerül a kukába. Nem szabad elfelejteni, hogy a zero waste nem arról szól, hogy valóban ne legyen 1 gramm szemetünk sem, hanem hogy törekedjünk a lehető legkevesebb hulladék termelésére.

 

Az segített végül, hogy türelmesebbé váltam magammal, mert bevallom, az elején mindent egyszerre szerettem volna megváltoztatni.

 

Mivel így túl nehéznek éreztem az egészet, inkább stratégiát váltottam. Elkezdtem időt adni a változásoknak, hogy belekapaszkodjanak a mindennapokba, és egészen addig vártam, amíg már azt éreztem, hogy egybefonódtak.

 

Sorban vezettem be a tipikus környezetbarát alternatívákat, mint például a kis vászontasakok használata a műanyag zacskók helyett, a textil zsebkendő a papírzsebkendővel szemben, és vettem egy keep cup-ot, hogy útközben is tudjak felesleges szemét termelése nélkül kávézni.

 

Többet jártam a piacra, és amit lehetett csomagolásmentesen, vagy műanyag csomagolás helyett inkább üvegben vagy fémben vettem, és még sorolhatnám.

 

Ha belegondolok, akkor amúgy is azok a tartós változások, amiknek hagyunk elég időt kialakulni. Egy diétánál is csak jojó effektus lesz, ha gyors és látványos eredményt szeretnénk rövid idő alatt.

 

Szépen, lassan kialakultak a mindennapok.

 

Eleinte félve adtam át a dobozom vagy bármilyen saját tárolóm az árusoknak, mert hát mit is gondolhatnak, és különben is, mi lesz, ha visszautasítja, hogy így is kiszolgáljon? Aztán nem történt semmi, amire készültem. Maximum nagy szemekkel visszakérdeztek egyszer, hogy tényleg abba szeretném, amit kérek? Én pedig másodjára sikeresen határozottabb voltam, és még mosolyogtam is.

 

Egyszer sem utasították vissza a kérésem.

Ma már magabiztosan nyújtom át a dobozom /üvegem /vászontasakom a vásárlásoknál.

 

Korábban picit felháborodtam, ma már örülök, ha megkérdezik, hogy biztos nem kérek- e zacskót, mert ilyenkor elmondhatom röviden, hogy számomra fontos, hogy ne termeljek felesleges szemetet. Minden ilyen alkalom, egy új lehetőség. Az is lehet, hogy elindul egy változás még egy ember életében. Azt látom, hogy a többség ilyenkor elismerően bólogat, és én ettől (is) jobban érzem magam.

 

Az egész látásmódom átalakult. Kialakult egyfajta tudatosság. Ami az élelmiszer bevásárlást illeti, az rutinszerűen, és gyorsan megy. De minden másra is igaz, hogy nem veszek felesleges dolgokat. Ha valamire valóban szükségem van, akkor alaposan utána járok, hogy a lehető legjobb döntést hozzam mind a környezet (a Föld), mind a saját magam szemszögéből. Lehet az ruha, kozmetikum, bútor, bármi. „Aki keres, az talál.” – hidd el, hogy rengeteg környezetbarát alternatíva van, csak nézz utána.

 

Az elején kicsivel több odafigyelésre van szükség ahhoz, hogy elinduljunk a változtatás útján, mint ami kényelmesnek mondható, legalábbis én így éltem meg. De ahogy mondtam, túl türelmetlen voltam, és ezzel megnehezítettem a saját dolgomat. Néha könnyűnek tűnik, máskor viszont úgy érezhetjük, hogy nekünk ehhez nincs időnk se, türelmünk se, és erőnk se. Ilyenkor gondoljuk végig, nem akartunk-e túl gyorsan haladni?

 

Adj időt magadnak, és mindenkinek magad körül. Én azt tapasztaltam, hogy mindig eljött magától az a pont, amikor egyértelműen éreztem, hogy nyitott vagyok egy újabb lépésre. És ez teljesen rendben van. Minden egyes nap teszel valamit, ha odafigyelsz, és ez már önmagában nagyon fontos. Legyél türelmes, és egyszer csak eljön majd a felismerés, hogy már nem próbálkozol, hanem egyszerűen csinálod, hezitálás nélkül. Mint ahogy korábban is rutinszerűen teltek a mindennapok, csak akkor más értékek szerint.

 

Share on Facebook
Please reload

LEGUTÓBBI CIKKEK:

January 2, 2019

Please reload