A ZERO WASTE-EN INNEN ÉS TÚL

January 7, 2020

Két éve, amikor elindult a blog, még szó szerint alig pár ember ismerte itthon a zero waste fogalmat. Azóta egyre többen vagyunk, akik tenni akarnak a bolygónkért, és szerencsére rengeteg módon tudjuk csökkenteni az otthon keletkezett szemét és hulladékmennyiségünket. Azért hosszú az út, és időbe telik, míg kialakul az új, tudatos(abb) életforma, de megéri.

 

 

Az első év után összefoglaltam, hogy milyen változások mentek végbe. (Itt csak röviden írok róla.) Most szeretném megosztani azt is, hogy így cirka 900 nap után hogyan látom a dolgokat.

 

Kezdetben azt sem tudjuk, merre induljunk, de egy év után már magabiztosak leszünk.

  • Már tuti nem felejtjük el se a kulacsot, se a vászonzsákokat magunknál hordani.

  • Pontosan tudjuk mit hol kapunk meg csomagolásmentesen, és hogy miket kell magunkkal vinni ahhoz, hogy meg is tudjon valósulni a zero waste bevásárlás.

  • Látványosan átalakul a fürdőszoba, mert a sok műanyag flakon kezd eltűnni, és helyettük felváltanak mindent a különböző szilárd szappanok, és üveg vagy fém tégelyben kapható natúrkozmetikai szerek.

  • Az otthonunkon kívül is könnyen oda tudunk figyelni a hulladékmentességre, mert tudjuk, mikor legyen nálunk újrahasználható kávéspohár és doboz+evőeszköz.

  • Előre nyújtjuk a vászonzsákunkat a piacon, pékségnél, és előre jelezzük, hogy nem kérünk szívószálat.

  • És úgy egyáltalán, jobban átgondoljuk, mire van valóban szükségünk, és nem vásárolunk feleslegesen.

Teljesen beépül ez a gondolkodás az életünk minden területére, és képtelenek lennénk visszalépni.

 

A második évben pedig még tovább fejlődünk:

  • Már belátjuk, hogy nem arra kell törekedni, hogy minden egyes hulladékmentességről szóló posztnak, tanácsnak eleget tegyünk, hanem pontosan tudjuk, mi az, ami nekünk szükséges, ami belefér, mennyit bírunk vállalni, mennyi a kapacitásunk (gondolok itt most például a diy receptekre).

  • Már nem ostorozzuk magunkat, elfogadjuk, hogy ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztük. Nem várunk feloldozást azért, ha csak csomagolásban tudunk megvenni valamit, és igen, van, hogy ez a csomagolás műanyag. Bevállaljuk, és megyünk tovább.

Tiszta a lelkiismeretünk, mert tudjuk, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, megteszünk.

 

A második év tulajdonképpen azzal telik, hogy még tökéletesebben igyekszünk csinálni mindent, és szerintem ezért „csömörlik meg” sok mindenki ennél a pontnál.

 

Az elmúlt időszakban több helyről is láttam azt a kritikát, hogy a zero waste nem elég, mert túlságosan egy dologra koncentrál, kirekesztő, perfekcionista, elvonja a figyelmet más fontos dolgokról, és egymagában nem tudja megoldani a klímakrízist.

 

És itt a baj. Sokan azt gondolják, a zero waste egyenlő a fenntarthatósággal, pedig az csak egy pici, ám nagyon fontos szelete. Egymagában valóban nem tudja megoldani a helyzetet, viszont ez a hívószó. Ez robbant be a köztudatba, erre keresnek rá az emberek.

 

Fontos végighaladni azokon a lépéseken, változásokon, amiket közben megtapasztalunk, de ugyanilyen fontos meglátni azt, amikor itt az ideje kilépni a zero waste keretei közül.

 

Ez egy olyan fejlődés, ami

 

- kialakítja a tudatosságot,

- önismeretet ad,

- nyitottságot hoz magával a világ felé,

- együttműködést,

- kíváncsiságot

- empátiát,

- olyan értékeket, amiket rég elfeledettnek hittünk.

 

Ez növi ki magát bennünk, és hajlik át abba, hogy képesek legyünk foglalkozni a fenntarthatóság többi kérdésével is, és még több mindent képesek legyünk meglátni, és tenni értük, ellenük.

 

Sokat segít, hogy mindeközben formálódik egy erős közösség, és rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül. Ez csökkenti azt az érzést, hogy túl kevesek, és kicsik vagyunk. Csak azt nem szabad(na) elfelejteni, hogy a közösség, bár "ugyanazt" az utat járják be és sok minden közös bennük, ami összetartja őket, azért valójában egyénekből áll, akik sok mindenben különböznek is. Ezért mindenkit hagynunk kell a saját ütemében, és a saját életének megfelelően haladnia, változtatnia.

 

A szélsőséges, kirekesztő hozzáállás nem tud akkora fejlődést elérni a szemléletváltásban, mint az, ha belátjuk, hogy ugyanaz a célunk! Annak is, aki lassabban halad nálam, nem ott tart, mint én, mint ahogy annak is, aki máshogy csinálja. Legyen szó arról, hogy szívószálas üdítőket iszik és sosincs nála vászonzsák, de kiáll más fontos ügyek mellett (tettekkel), vagy éppen „teljesen” zero waste, de más társadalmi összefogásokban egyáltalán nem vesz részt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Please reload

LEGUTÓBBI CIKKEK:
Please reload