MITŐL FÜGG, HOGY MIT HISZÜNK EL?

December 16, 2019

"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodákban, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni." - Márai Sándor.

 

 

Gyerekként egyértelműen hisszük ezt a csodát, és egész évben tiszta szívvel várjuk. Felnőttként már inkább vegyesek az érzéseink. Szeretnénk hinni a karácsony csodájában, de rossz helyen keressük. Amíg azt hisszük, hogy úgy lehet csak tökéletes, ha 10 különböző fogással, és egy halom ajándékkal készülünk, addig nem fog menni.

 

De mitől függ, hogy miben hiszünk?

 

Mindenki azt hiszi, hogy tudja, mi a hit, egészen addig, amíg meg nem kérik őket, hogy definiálják. Abban mondjuk egyet lehet érteni, hogy a hit végülis egyfajta tudás, csak sokkal személyesebb.

 

Az életünket a születésünktől kezdve történetek szövik át. Azt, hogy miben hiszünk, azoktól tanuljuk, akik a legközelebb állnak hozzánk. Minden, amit hallunk a világról, az életről, magunkról, vagy bármi másról, befolyásolják, hogy később miben hiszünk, és hogyan cselekszünk. Ezek hozzák automatikusan felszínre az érzéseinket, gondolatainkat, viselkedésünket a különböző helyzetekben. Gyerekként ezért is kérdezünk olyan sokat, hogy legyen egy személyes iránymutatónk. Felnőttként viszont már nem is gondolunk rájuk, nem kérdőjelezzük meg létezésüket, vagy azt, hogy egyáltalán miért is hisszük őket. Természetesek, egyértelműek számunkra.

 

Olvastam egy példázatot:

 

Két hal úszik a tengerben. Egy harmadik hal elúszik mellettük, és üdvözli őket: „Kellemes vizünk van ma!” Pár pillanattal később az egyik hal odafordul a másikhoz, és azt kérdezi: „Víz? Mi az a víz?”

 

Ez a jelenlegi helyzetünk. Nehezen vesszük észre a vizet, amiben úszkálunk.

 

Mint a gravitáció. Nem akarjuk megérteni, egyszerűen csak elhisszük, hogy létezik. A történeteink is ilyenek. Egyfajta láthatatlan erőként formálják a társadalomról, kultúráról, gazdaságról és környezetről alkotott véleményünket.

 

Ez nem is lenne olyan nagy baj, ha nem engednénk ennyire nehezen be olyan új információt, amire a korábbi tapasztalatainkból nem találunk magyarázatot. Mintha olyan nem is létezhetne. Csak azt fogadjuk el, ami a legközelebb áll az általunk vélt valósághoz.

Ha továbbra is azt hisszük,

  • hogy a miénk az egész világ, és felette állunk a többi élőlénynek, és a természetnek,

  • hogy a boldogságunk attól függ, hogy mennyi mindent vehetünk, veszünk meg, halmozunk fel magunk körül (minél többet, annál jobb),

  • hogy a karácsony csak akkor lesz tökéletes, ha alig férnek be a tárgyi ajándékok a fa alá, és az összes tipikus karácsonyi étel, sütemény alatt már szinte összerogy az asztal (aztán meg bosszankodunk, hogy mennyi minden marad ránk, pedig kitettük a szívünk, lelkünk),

  • hogy mindent úgy kell elfogadnunk, ahogy van, és nem lehet változtatni,

akkor tényleg minden marad ugyanígy.


Lehet, hogy eljött az ideje annak, hogy teret engedjünk új információknak, új igazságoknak, és ezáltal egy új jövőnek. Hozzáállás kérdése.

Változhat, amiben hiszünk? Természetesen.

 

Például így lesz valaki minimalista, vegán, vagy vált hulladékmentes életmódra. Változhat a véleményünk. Változhat a hozzáállásunk. Változhatnak a céljaink, hogy mi fontos nekünk. De ehhez tennünk is kell. Meg kell határozni, ki kell mondani hangosan, hogy miben hiszünk, és rendületlenül hinni is, közben nem törődni azzal, hogy a szomszéd, vagy bárki más mit gondol.

 

A fenntarthatóság – azt HISZEM – erről is szól, hogy az emberek elhiszik, hogy baj van a fogyasztási szokásainkkal, de azt is elhiszik, hogy lehet másképpen is. Hiszik, hogy számít, amit tesznek. Elhiszik, hogy ők is felelősek, és mindennek ellenére mernek hinni egy új, fenntarthatóbb jövő megvalósulásában.

 

Én többek között hiszek a Karácsony csodájában, és abban, hogy egy egyszerű menüvel, és akár egy narancshéj és mézeskalács dekorációval is lehet meghittséget varázsolni, valamint hogy a legfontosabb az, hogy együtt legyünk, és közösen éljük meg ezt a csodálatos pillanatot.

 

Hiszek a közösség erejében, és hiszem, hogy (jó) hatással vagyunk egymásra.

 

Hiszem, hogy az emberek nem csak önzőek, kapzsik, rosszindulatúak tudnak lenni, hanem önzetlenek, összetartóak, adakozóak, jószívűek, kedvesek, elégedettek is.

 

Hiszem, hogy a szavaknak is van ereje, és nem csak a tetteknek, persze ehhez kell az is, hogy összhangban legyenek. És nem csak a másoknak kimondott szavakra gondolok, hanem azokra is, amiket magunknak mondunk. (Mint például a félig teli/félig üres pohár.)

 

Álmodjuk újra a saját világunkat! Gondoljuk végig, hogy miben hiszünk, és ha van olyan, amivel már nem tudunk azonosulni, akkor higgyük el, hogy nyugodtan változtathatunk. Ettől nem összedől a világ, hanem épp ellenkezőleg, egy új épül, amiben boldogabbak, teljesebbek tudunk lenni.

 

 

 

 

Share on Facebook
Please reload

LEGUTÓBBI CIKKEK:

January 17, 2020

Please reload