AZ ELSŐ LÉPÉSED EZ LEGYEN

Szerencsére egyre többen határozzák el, hogy belekezdenek a hulladékmentes életmódba, de könnyen alábbhagyhat a lelkesedés, olyan nehéz lehet eldönteni, hogy merre induljunk.

Ahhoz, hogy (környezet)tudatosan kezdjünk el élni, érdemes feltenni magunknak néhány kérdést, mert mindenekelőtt önmagunkat kell megvizsgálni. Anélkül nem megy.

Mi a célom?

Belülről jövő érzés ez, hogy az én felelősségem is tenni valamit, hiszen a Föld az otthonom, a természet egy csoda, és igenis vigyázni kellene, kell rá? Vagy inkább külső nyomás van rajtam?

Ha kívülről jövő elvárásnak érzed, akkor nem fog menni, csak ha valóban, saját meggyőződésből akarsz változtatni. Viszont ha megvan a kapcsolódás, a ragaszkodás, a tenni akarás, akkor hol folytassa az ember?

- Gondold újra a fogalmakat. Szükség, vágy, kényelem, biztonság, felelősség, boldogság, empátia, (túl)fogyasztás, fenntarthatóság, közösség, összefogás. Mit jelentenek neked ezek?

- Mi az, amire feltétlenül szükségem van a boldogsághoz, a kényelemhez, biztonsághoz?

- Milyenek a vásárlói szokásaim?

- Mi motivál?

- Mit szeretnék elérni?

- Mire van valóban szükségem, és mi az, amire „csak” vágyakozom?

- Milyen a saját ízlésem?

- Mik a saját prioritásaim?

- Mik a saját lehetőségeim?

- A saját mindennapjaimba mi fér bele?

Amikor ezeket átgondoltuk, akkor pedig kezdjük el megfigyelni, hogy miket vásárolunk, azoknak milyen a csomagolása, és, hogy mi az, amikből feleslegesen túlvásároltuk magunkat, mert megromlott, mielőtt megehettük volna.

Mindez segít látni, hogy mi kerül a szemetesbe. (Bátrabbak a megfigyelés helyett átnézhetik a kukájuk tartalmát egy hét után).

- Miből volt a legtöbb? Milyen csomagolásfajtából vettem/dobtam ki a legtöbbet?

- Mi az, amit meg tudok vásárolni más, környezetbarát(abb) csomagolásban (papír, fém, üveg), vagy esetleg akár csomagolásmentesen is?

- Mi az, amit el tudok készíteni? (És nem csak arra gondolok, hogy van hozzá recept, hanem hogy valóban be tudom iktatni a mindennapokban az elkészítését, úgy, hogy nem azt érzem, hogy megszakadok.)

- Vagy akár mi az, ami nélkül tudok élni, de legalábbis beérem kevesebbel (=ritkábban fogyasztás) is belőle?

Miután tisztán látjuk a saját fogyasztói szokásainkat, elkezdhetjük kutatni, hogy mit és hogyan tudunk megváltoztatni.

A baj csak az, hogy túl sok információ áll rendelkezésre, amik között nehéz eligazodni. Egyrészt azért, mert rengeteg dolgot lehet tenni, másrészt pedig azért, mert ahány ember, annyi különböző út létezik.

Fontos, hogy ne szabályként, szentírásként vegyük mások tapasztalatait, szavait, javaslatait, tanácsait!

Akkor tudunk hosszú távon törekedni a hulladékmentességre, ha számunkra fenntartható módon alakítjuk ki. És ez csak úgy lehetséges, ha mindenki beleviszi saját magát! Inkább iránymutatóként tekintsünk mások útjára, amik megkönnyítik nekünk azt, hogy a saját irányunkat, szabályainkat felállíthassuk.