MIÉRT VÁSÁROLUNK TÖBBET, MINT AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN?
Az emberek többsége tisztában van azzal, hogy túl sok felesleges holmijuk van. Érzik a nyomást, és egyértelmű jelei vannak, hiszen a fiókokat alig lehet becsukni, a ruhásszekrények az utolsó négyzetmilliméterig tömve vannak, a lakásokban káosz uralkodik, mert már nincs helye a sok felesleges kacatnak. „Megoldásként” rohannak a boltba olyan rendszerezőkért, amikkel „több helyük lesz” pakolni. Átmenetileg.
De nem csak tárgyakból, élelmiszerből is sokkal többet vásárolunk, mint amit végül elkészítünk, megeszünk.
Néhány érdekesség:
Kétszer annyit fogyasztunk ma, mint 50 évvel ezelőtt.
Jelenleg a világ népességének 12%-a - akik Észak-Amerikában és Nyugat-Európában élnek - adja az egyéni fogyasztás 60%-át, míg az egyharmad, akik Dél-Ázsiában, és a szubszaharai afrikai térségben élnek, mindössze 3.2%-át.
300.000 tárgy van egy átlagos amerikai otthonban.
Az elmúlt 50 évben közel megháromszorozódott az átlag amerikai otthonok mérete (vagyis egyre nagyobb házakba költöznek)
és még így is minden tizedik család bérel külső tárolót.
A nők közel 8 évet töltenek vásárlással életük során.
Átlagosan közel $15.950 hitelkártya adósságuk van az (amerikai) embereknek.
Lehet, hogy nem árt feltennünk magunknak néhány nehéz kérdést, mint például:
Miért vásárolunk több dolgot, mint amennyire szükségünk van?
Miféle gondolkodás ösztönzi az embereket arra, hogy olyan tárgyakra költsék a pénzüket, amire tulajdonképpen egyáltalán nincs is szükségük?
Vannak, akik szerint a vállalatok, a marketingesek, a reklámok és a kapitalizmus a felelős mindezért, de azért szerintem kettőn áll a vásár. Senki sem veszi elő helyettünk a bankkártyánkat a pénztárnál, vagy kattint a megrendelés gombra a webáruházban. A végső döntés mindig a miénk.
Akkor mégis miért van ez így?
1. Biztonságot remélünk:
Az, hogy tető van a fejünk fölött, van mit ennünk, és vannak ruháink, amiket viselhetünk (hidegben, melegben), biztonságérzetet ad. Ezért azt gondoljuk, hogy logikus: ha még több tárgyunk van, akkor biztos még nagyobb biztonságot is jelent. Ehelyett az az igazság, hogy a fizikai tárgyak elromlanak, elkopnak, elfelejtődnek. Az élmények, az emlékek, a szeretet viszont örökké valók. Inkább ezeket helyezzük előtérbe.
2. Azt hisszük, hogy a tárgyak boldoggá tesznek:
Senki nem vallja be, hogy az anyagi javakban is a boldogságot keresi, mégis mindenki így él. Érdemes azonban azon elgondolkodni, hogy igazából nem is egy tárgyat veszünk meg, hanem azt az érzést, amit a tárgy birtoklása ad nekünk. De az a szomorú igazság, hogy a legnagyobb boldogságot minden termék akkor okozza, amikor még csak álmodozunk róla, hogy hamarosan a miénk lesz. Ez a boldogság tetőzik a pénztárhoz vezető úton, aztán a legtöbb esetben olyan gyorsan elmúlik, mintha nem is lett volna. Vagyis valójában nem a termék, hanem annak megszerzése az, ami a legtöbb embernek izgalmat és élményt ad. Ezért költözünk nagyobb házba, veszünk gyorsabb autót, menőbb technológiai kütyüket, és követjük a legújabb divatot. Ha maradandó élményre vágysz, akkor a tárgyakra költött pénz inkább fordítsd utazásra, nyaralásra, tanulásra, de még pénzt sem kell feltétlenül költened, csak leülni egy jó könyvvel, együtt lenni a családoddal, barátaiddal, és biztos rengeteg olyan pillanatot fogtok megélni együtt, ami örök marad. Az ilyenekből pedig nem lehet túlfogyasztani.
3. Fogékonyabbak vagyunk a hírdetésekre, mint azt hinnénk:
Egyes tanulmányok szerint naponta több mint 5000 hirdetéssel, reklámmal találkozunk. Különböző csatornákon keresztül „támadnak” ránk, és rég nem csak egy terméket akarnak eladni nekünk, hanem életérzést, ami a miénk lehet, ha birtokoljuk a reklámozott terméket. Például egy edzőterem bérlettel nem egy edzőterem bérletet veszel igazából, hanem azt a testet, amit elképzelsz, hogy el szeretnél érni. Azzal a döntéssel, hogy igyekszünk azokat megvenni csak, amire valóban szükségünk van, bizonyos szempontból visszanyerjük az irányítást a saját életünk felett, és lehetőséget kapunk egy sokkal tudatosabb élet megteremtésére.
4. Le akarunk nyűgözni másokat:
Egy társadalomban az irigység könnyen hajtóerővé válhat a gazdaság számára. A „hivalkodó fogyasztás” kifejezés már évek óta létezik, mégis, soha nem volt még ennyire aktuális, mint most. Ugyanis, ha már minden alap szükségletünk kielégült, akkor a gazdaságnak alkalmazkodni kell az újabb igényekhez és a fogyasztókhoz, akik a többre fognak törekedni, már csak azért is, hogy másokat lenyűgözhessenek.
5. Irigykedünk azokra, akiknek több van, mint nekünk:
A másokhoz való hasonlítgatás egy természetes emberi tulajdonságnak tűnhet. Észrevesszük, sőt, figyeljük, hogy mások mit vesznek, mit viselnek, milyen autót vezetnek, mekkora lakásban vagy házban élnek. A társadalmunk is erősíti ezeket az összehasonlításokat. És gyakran csak azért veszünk meg valamit a végén, mert a baráti társaságunkban mindenki másnak van olyan.
6. A hiányosságainkat igyekszünk kompenzálni:
Tévesen gondoljuk, hogy a ruhánk tesz minket magabiztossá, vagy éppen az, hogy milyen autót vezetünk. A veszteségeinket, magányunkat, szívfájdalmainkat próbáljuk meggyógyítani felesleges vásárlással – vagy felesleges evéssel!-, vagy éppen az elégedetlenségünket kielégíteni tárgyakkal, de ezek a hajszák sosem fognak elégedettséget hozni. Sőt, inkább még vissza is tartanak minket attól, hogy kihúzzuk a fejünk a homokból.
7. Önzőbbek vagyunk, mint ahogy azt bevalljuk:
Nehéz beismerni, hogy az emberi lélek az önzés és a kapzsiság felé kezd el haladni. Arra törekszünk, hogy több dolgot gyűjtsünk össze magunknak, ezzel is növelve a „személyes királyságunkat”. Ezt a történelem során erőszakkal, kényszerrel, tisztességtelenséggel teljesítették is, és sajnos az önzés ma is jelen van.
Az étkezési szokásainkkal a fizikai egészségünket tesszük tönkre, a tárgyak felhalmozásával mentálisan terheljük magunkat, miközben a megnövekedett igények miatt egyre több erőforrásra van szükség a termékek, ételek előállításához, amivel pedig a környezetünknek is ártunk. Elég nagy butaság, nem?
#túlfogyasztás #zerowaste #fenntartható #slow #szükségletek #önismeret #környezetbarát #a2