MIÉRT VÁSÁROLUNK TÖBBET, MINT AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN?

January 19, 2020

Az emberek többsége tisztában van azzal, hogy túl sok felesleges holmijuk van. Érzik a nyomást, és egyértelmű jelei vannak, hiszen a fiókokat alig lehet becsukni, a ruhásszekrények az utolsó négyzetmilliméterig tömve vannak, a lakásokban káosz uralkodik, mert már nincs helye a sok felesleges kacatnak. „Megoldásként” rohannak a boltba olyan rendszerezőkért, amikkel „több helyük lesz” pakolni. Átmenetileg.

 

 

De nem csak tárgyakból, élelmiszerből is sokkal többet vásárolunk, mint amit végül elkészítünk, megeszünk.

 

Néhány érdekesség:

  • Kétszer annyit fogyasztunk ma, mint 50 évvel ezelőtt.

  • Jelenleg a világ népességének 12%-a - akik Észak-Amerikában és Nyugat-Európában élnek - adja az egyéni fogyasztás 60%-át, míg az egyharmad, akik Dél-Ázsiában, és a szubszaharai afrikai térségben élnek, mindössze 3.2%-át.

  • 300.000 tárgy van egy átlagos amerikai otthonban.

  • Az elmúlt 50 évben közel megháromszorozódott az átlag amerikai otthonok mérete (vagyis egyre nagyobb házakba költöznek)

  • és még így is minden tizedik család bérel külső tárolót.

  • A nők közel 8 évet töltenek vásárlással életük során.

  • Átlagosan közel $15.950 hitelkártya adósságuk van az (amerikai) embereknek.

 

Lehet, hogy nem árt feltennünk magunknak néhány nehéz kérdést, mint például:

 

  1. Miért vásárolunk több dolgot, mint amennyire szükségünk van?

  2. Miféle gondolkodás ösztönzi az embereket arra, hogy olyan tárgyakra költsék a pénzüket, amire tulajdonképpen egyáltalán nincs is szükségük?

 

Vannak, akik szerint a vállalatok, a marketingesek, a reklámok és a kapitalizmus a felelős mindezért, de azért szerintem kettőn áll a vásár. Senki sem veszi elő helyettünk a bankkártyánkat a pénztárnál, vagy kattint a megrendelés gombra a webáruházban. A végső döntés mindig a miénk.

 

Akkor mégis miért van ez így?

 

1. Biztonságot remélünk:

 

Az, hogy tető van a fejünk fölött, van mit ennünk, és vannak ruháink, amiket viselhetünk (hidegben, melegben), biztonságérzetet ad. Ezért azt gondoljuk, hogy logikus: ha még több tárgyunk van, akkor biztos még nagyobb biztonságot is jelent. Ehelyett az az igazság, hogy a fizikai tárgyak elromlanak, elkopnak, elfelejtődnek. Az élmények, az emlékek, a szeretet viszont örökké valók. Inkább ezeket helyezzük előtérbe.

 

2. Azt hisszük, hogy a tárgyak boldoggá tesznek:

 

Senki nem vallja be, hogy az anyagi javakban is a boldogságot keresi, mégis mindenki így él. Érdemes azonban azon elgondolkodni, hogy igazából nem is egy tárgyat veszünk meg, hanem azt az érzést, amit a tárgy birtoklása ad nekünk. De az a szomorú igazság, hogy a legnagyobb boldogságot minden termék akkor okozza, amikor még csak álmodozunk róla, hogy hamarosan a miénk lesz. Ez a boldogság tetőzik a pénztárhoz vezető úton, aztán a legtöbb esetben olyan gyorsan elmúlik, mintha nem is lett volna. Vagyis valójában nem a termék, hanem annak megszerzése az, ami a legtöbb embernek izgalmat és élményt ad. Ezért költözünk nagyobb házba, veszünk gyorsabb autót, menőbb technológiai kütyüket, és követjük a legújabb divatot. Ha maradandó élményre vágysz, akkor a tárgyakra költött pénz inkább fordítsd utazásra, nyaralásra, tanulásra, de még pénzt sem kell feltétlenül költened, csak leülni egy jó könyvvel, együtt lenni a családoddal, barátaiddal, és biztos rengeteg olyan pillanatot fogtok megélni együtt, ami örök marad. Az ilyenekből pedig nem lehet túlfogyasztani.

 

3. Fogékonyabbak vagyunk a hírdetésekre, mint azt hinnénk:

 

Egyes tanulmányok szerint naponta több mint 5000 hirdetéssel, reklámmal találkozunk. Különböző csatornákon keresztül „támadnak” ránk, és rég nem csak egy terméket akarnak eladni nekünk, hanem életérzést, ami a miénk lehet, ha birtokoljuk a reklámozott terméket. Például egy edzőterem bérlettel nem egy edzőterem bérletet veszel igazából, hanem azt a testet, amit elképzelsz, hogy el szeretnél érni. Azzal a döntéssel, hogy igyekszünk azokat megvenni csak, amire valóban szükségünk van, bizonyos szempontból visszanyerjük az irányítást a saját életünk felett, és lehetőséget kapunk egy sokkal tudatosabb élet megteremtésére.

 

4. Le akarunk nyűgözni másokat:

 

Egy társadalomban az irigység könnyen hajtóerővé válhat a gazdaság számára. A „hivalkodó fogyasztás” kifejezés már évek óta létezik, mégis, soha nem volt még ennyire aktuális, mint most. Ugyanis, ha már minden alap szükségletünk kielégült, akkor a gazdaságnak alkalmazkodni kell az újabb igényekhez és a fogyasztókhoz, akik a többre fognak törekedni, már csak azért is, hogy másokat lenyűgözhessenek.

 

5. Irigykedünk azokra, akiknek több van, mint nekünk:

 

A másokhoz való hasonlítgatás egy természetes emberi tulajdonságnak tűnhet. Észrevesszük, sőt, figyeljük, hogy mások mit vesznek, mit viselnek, milyen autót vezetnek, mekkora lakásban vagy házban élnek. A társadalmunk is erősíti ezeket az összehasonlításokat. És gyakran csak azért veszünk meg valamit a végén, mert a baráti társaságunkban mindenki másnak van olyan.

 

6. A hiányosságainkat igyekszünk kompenzálni:

 

Tévesen gondoljuk, hogy a ruhánk tesz minket magabiztossá, vagy éppen az, hogy milyen autót vezetünk. A veszteségeinket, magányunkat, szívfájdalmainkat próbáljuk meggyógyítani felesleges vásárlással – vagy felesleges evéssel!-, vagy éppen az elégedetlenségünket kielégíteni tárgyakkal, de ezek a hajszák sosem fognak elégedettséget hozni. Sőt, inkább még vissza is tartanak minket attól, hogy kihúzzuk a fejünk a homokból.

 

7. Önzőbbek vagyunk, mint ahogy azt bevalljuk:

 

Nehéz beismerni, hogy az emberi lélek az önzés és a kapzsiság felé kezd el haladni. Arra törekszünk, hogy több dolgot gyűjtsünk össze magunknak, ezzel is növelve a „személyes királyságunkat”. Ezt a történelem során erőszakkal, kényszerrel, tisztességtelenséggel teljesítették is, és sajnos az önzés ma is jelen van.

 

 

Az étkezési szokásainkkal a fizikai egészségünket tesszük tönkre, a tárgyak felhalmozásával mentálisan terheljük magunkat, miközben a megnövekedett igények miatt egyre több erőforrásra van szükség a termékek, ételek előállításához, amivel pedig a környezetünknek is ártunk. Elég nagy butaság, nem?

 

 

 

 

 

 

 

Share on Facebook
Please reload

LEGUTÓBBI CIKKEK:
Please reload