A TÖMEGGYÁRTÁS KEZDETE

January 7, 2020

Régen csak a gazdagoknak volt sok mindenük, de ezeket klasszikus értelemben nem vásárolták, hiszen a ruhákat egyéni szabóval varratták, a műtárgyakat örökölték vagy rendelték, és az étkészletük is családi ereklye volt. Ezzel szemben az átlagembereknek kevés holmijuk volt, mert körülményes volt az elkészítésük – nem voltak még áruházak, és tömeggyártás-, és ezért drágák is voltak. Eldobható, vagy olcsó termékek pedig nem léteztek. (1750 előtt és az ipari forradalom kezdetén egy ing mai érték szerint körülbelül 2000 Angol Fontba, azaz 746.000 Forintba került volna.)

 

 

 

Vegyük például ezt: 25 éve szolgálólányként dolgozol egy luxusban élő családnál. Neked volt egy szolgáló ruhád és egy mindennapos öltözéked, hiszen másra nem is volt szükséged. Csak dolgoztál, és aludtál. A család exkluzív partikra hivatalos, amikre finom anyagokból készített gyönyörű ruhákat viselnek, mind a legutolsó divathoz igazítva. Te is sokszor elképzeled, hogy belebújsz ilyen ruhákba, és eljutsz ilyen partikra, de mindez csak álom marad. (A társadalmi felemelkedés elérhetetlen volt a többség számára.)

 

Aztán megjelennek az áruházak.

 

Az a ruha, amiről 25 éven keresztül csak álmodoztál, hirtelen számodra is elérhető. Kell? Naná! Szükséged van rá? Egyáltalán nincs. Hova is vennéd fel?

 

Csakhogy erre nem is gondolsz, mert nem egyszerűen egy ruhát készülsz megvenni, hanem egy lehetőséget arra, hogy közelebb kerülj ahhoz az élethez, amiről eddig (oly sokáig) csak álmodoztál.

 

A vásárlás a kezdetekben az önkifejezés szabadságát és a választás lehetőségét tette mainstream-mé, hiszen ez volt az első alkalom a történelem során, amikor az addig csak a felső osztály számára elérhető dolgok hirtelen bárki számára elérhetővé váltak. Technikailag a túléléshez ezek egyáltalán nem voltak szükségesek, - ahogy ma sem létkérdés az a sok dolog, amiket megveszünk - de a „dolgok” társadalmi felemelkedést, és kényelmet jelentettek. Könnyebbé és jobbá tették az életkörülményeket. Ez nem materializmus volt, hanem emancipáció.

 

Mindennek köszönhetően igazán pozitív hangnemmel kezdtünk bele a vásárlásba, fogyasztásba. Ezért is olyan nehéz „visszavonni” most. Csakhogy sajnos azóta elszaladt velünk a ló.

 

A fogyasztás ördögi köréből úgy szabadulhatunk ki, ha lelassulunk.

 

Amikor legközelebb venni szeretnél valamit

  • inkább tedd vissza

  • és adj időt magadnak.

Aludj rá egyet, és nézd meg, hogy 1 hónap múlva még mindig szükségesnek érzed-e.

 

Ha bevállalós vagy, akkor kipróbálhatod azt is, hogy 1 hónapig, vagy kettőig, egy fél évig – amit te kitűzöl – NEM VESZEL MAGADNAK SEMMI ÚJAT.

 

Persze enni-innivalóra nem vonatkozik, de ha valamire például tényleg szükséged van, akkor ne vadonatújat vegyél, hanem nézz körbe, hogy hol találhatnál használtan.

 

Ezek az apró változtatások megismertetik veled, hogy hogyan lehet másként is hozzáállni a vásárláshoz, fogyasztáshoz. És ha tényleg szívvel-lélekkel és ésszel próbálod ki ezeket a tippeket, akkor arra is magadtól fogsz rájönni, ami a lényeg: hogy nem a vásárlás, vagy a tárgyak tesznek minket boldoggá.

 

 

 

Share on Facebook
Please reload

57 KÖRNYEZETBARÁT TISZTÍTÓSZER A VEGYSZERMENTES OTTHONÉRT

LEGUTÓBBI CIKKEK:

January 17, 2020

Please reload