MARIE KONDO HELYETT "MOTTAINAI", A JAPÁN ZERO WASTE

February 6, 2019

Most, hogy a japán rendszerező gurunak számító Marie Kondo elindította Netflixes sorozatát, úgy tűnik az egész világ meg akar szabadulni minden olyan dologtól, ami nem áraszt örömet magából.

 

Az epizódokat nézve könnyű azonosulni a szereplőkkel. Káosz uralkodik a lakásukban, és úgy érzik ez az oka annak, hogy az életük többi területén sem tudnak érvényesülni. Azt remélik, hogy ha megszabadulnak a kacatjaiktól – akár 150-200 zsáktól, ahogy a műsorban látható –, akkor megváltozik minden, esélyük nyílik egyszerűsíteni az életüket.

 

 

Egyfajta spirituális megtisztulás is ez, nem csoda, hogy ilyen nagy tömegeket mozgat meg a konmari módszer.

 

Marie Kondo legnagyobb varázsa abban rejlik, hogy azt tanítja, csak olyan dolgokat őrizzünk meg, amik örömet okoznak. Ezzel nem is tudok vitatkozni. Engem inkább az zavar, hogy ami nem kell, az egyszerűen megy a kukába. Miért nincs "B" opció? Csak azért, mert köszönetet mondunk a kidobásra ítélt holmiainknak, hogy szolgáltak minket, attól még azok nem szívódnak fel varázsütésre.

 

Mennyire menő lenne látni Marie Kondo-t, amint épp egy kidobásra szánt elhasználódott pólót vagdos fel, és közben magyarázza, hogy ezt még használhatod papírtörlő vagy mosogatórongy helyett egy ideig, mielőtt végleg megválnál tőle.

 

Vagy, hogy szóba kerülne az elromlott, tönkrement tárgyak megjavítása, és végigvennék a lehetőségeket, hogy milyen módokon lehet „megszabadulni” a számukra már feleslegessé vált holmiktól a kidobáson túl. (Adományboltok, garázsvásár, lakásvásár, vatera, vagy végső soron az FKF központ is megoldás lehet, ami az itthoni lehetőségeket illeti). 

 

Ha ez a módszer megtanítja arra az embereket, hogy a nagy rendrakás után is minimalista életet tudjanak élni, és tudatosabban vásároljanak – mind szükséglet, mind minőség tekintetében –, akkor konmarizzon mindenki!

 

Valóban felemelő tud lenni, ha rend van körülöttünk, mert úgy bennünk is rend van.

 

Kiegyensúlyozottabbakká válunk, nincs, ami elterelje a figyelmünket, kevesebb időbe telik rendet rakni és kitakarítani, és nem fogunk attól rettegni, mikor állít be valaki váratlanul, hogy aztán kellemetlenül érezzük magunkat, mivel a lakásunk úgy néz ki, mintha bombatámadás érte volna. Vagyis csökken a mindennapos stressz a pakolás miatt, így több idő jut olyan dolgokra, amikre sokszor csak áhítozunk.

 

De mi történik a konmari rendrakás után? Honnan tudhatnák az emberek, hogy min érdemes változtatniuk, hogy ne kerüljenek ugyanabba a helyzetbe, mint korábban voltak, amikor arról szó sem esik?

 

Vásárolni könnyű, de aztán a dolgokat megfelelően tulajdonolni, rendben tartani, illetve tisztában lenni a felhalmozás következményeivel már annál kevésbé. A „ha nem tetszik, csak kidobom” ötlete pontosan a vásárlás és a fogyasztói társadalom problémáját ábrázolja, és méginkább a felesleges pazarlásra buzdítja a módszer követőit. De hol marad a tudatosság?

 

A japán vonalon maradva közelítenék Marie Kondo-tól a zero waste felé.

 

Létezik egy régi japán, buddhista filozófia, ami a hulladékmentesség japán megközelítése. Ez pedig a „mottainai”.

 

Hétköznapi jelentése a buddhista filozófiában rejlő megbánást fejezi ki, amit a pazralás felett érzünk. Talán a legjobb fordítás a „ne pazarolj” vagy „micsoda pazarlás”.  Mottai (勿体), jelentése: szentség, fontosság és a nai (無い), fosztóképző, jelentése: valami hiánya. 

 

A mottainai szó ókori japán használata szerint a hála és a szégyenérzet keveredését fejezi ki, amit akkor érezni, amikor egy túl nagy értékű, a megajándékozott szerint meg nem érdemelt ajándékot kap valaki. A "Nem vagyok rá méltó" kifejezés avíttnak tűnhet és talán nehéz vele azonosulni, de ez fejezi ki a legjobban azt az alázatot, amit a természet által felajánlott erőforrások iránt éreznek a japánok.

 

 

A gyerekek azt tanulják, hogy egy szem rizst se hagyjanak a tányérjukban, mert az „mottainai”!

 

 

A mottainai filozófiájához "4 R" kapcsolódik ( hasonlóan a zero waste "5 R" alapelvéhez).

 

Ezek a Reduce, Reuse, Recycle, Respect. Azaz csökkentsd a fogyasztás mennyiségét, használd újra, amid van, hasznosíts újra, amit csak tudsz, és tiszteld a Földet, magadat, a másikat, az ételedet, a tárgyaidat.

 

Lényegében a refuse maradt ki – utasítsd vissza, amire nincs szükséged. (A komposztálás (rot) a japán kultúrában bele tartozik a mottainaiba, annak ellenére, hogy nincs külön kiemelve).

 

Tudom, kicsit erőszakosan összegyúrtam az R-eket, sőt, +1-gyel még kiegészíteném, mert a repair – javítsd meg a dolgaid – bevezetése is sokat tenne hozzá a hulladékmentesség kialakulásához.

 

Ha ezek alapján – 7R = refuse, reduce, reuse, recycle, rot, respect, repair – élnénk és vásárolnánk/fogyasztanánk, akkor

  • nem halmoznánk fel felesleges holmikat,

  • amiket vennénk, azt tudatosan választanánk ki, hosszú távra tervezve, különböző környezetbarát irányelveket szem előtt tartva, és

  • amire már nincs szükségünk, annak pedig új gazdát találnánk, ahelyett, hogy kidobnánk.

 

 

Share on Facebook
Please reload

LEGUTÓBBI CIKKEK:

January 2, 2019

Please reload